Flashte

Les Touffes Krétiennes

Borsó subway szendvicset eszik, én meg török giroszt, azt a fajtát, amit nem pitába tesznek, hanem betekerik abba az ízetlen tésztába, meleg van, jön a tavasz, lassan a Nyugatihoz érünk, ahol majd egy fél perc múlva bemondják, hogy a hatodik vágányról személyvonat indul három órakor, 5 perc múlva.

Tizenkét fura ruhás francia fiú van a színpad helyett a közönségben. Sose láttam még olyat, hogy egy zenekar lemegy a nézők közé zenélni, magára kötözött dobbal, meg méretes tubával. A dobos fiú skótszoknyában. Félmeztelenül. Az énekes úgy néz ki, mint Valentino Rossi egy az egyben. Egy a tizenkettőben (ből) lány és kilencnek van fúvós hangszere. Tiszta számmisztika. Lásd még: misztikusan tiszta számok.

A nagy üvegfalon át néztünk be a Gödör kávézójába, közben a fél literes Coop jegestea palackot szorongatom a kezemben, tartalma szamorodni. Hang nem szűrödik ki sok, csak vizuálisan koncertezünk, pirosruhás nő, biztos énekel, a szája mozog.

Úgy döntünk, az ücsörgés helyett belenézünk a koncertbe. Hátulról fordulunk rá a koncertteremre. Csomó ember, jó hangulat, félhomály. Elsőre csak annyit látni, hogy alig férnek el a színpadon, annyian vannak, meg fura a ruhájuk. Retroarcok. Egy plakátról lesem le, hogy KreténnyeszLöTufé a nevük. Erről meg is győzöm magam, hiszen teljesen franciásan hangzik.

Halvány a füst, de az emlékeket nem engedi látni, minden nagyon hangos, mégsem hallok semmit, semmi sem éles, csak a füst, behálóz mindent és rátelepszik a voltra, száll el a füst véalakban (mint a vadludak), elfogy a söröm, összeroppantom hangtalanul a műanyagkorsót, - néma hangsáv - , kidobom a kukába.

A nagyszínpad előtt ülünk, hátunkat nekitámasztjuk a kordonnak, ami elválasztja az őrjöngő tömeget a keverőpulttól. Se őrjöngés, se tömeg még. Csak mi ketten. Azon tanakszunk, miért érnek ide olyan lassan. Meg azon, mennyire. Munka utáni alvásról, vacsorafalatkákról, borról.

- Egy félbéemtétbarnából csípősethagymátnem, nem, más nem lesz, ja, csak ez az ital, tessék, köszi, heló, - kaja a kézben, száj a kaján, így lépünk ki az enyhe éjszakába. Meleg van, jön a tavasz. Ilyenkor is él a Körút, akik dobozokon fekszenek, azok várják az álmot, akik talpon, azok az éjszakai hatost, mi meg azt, hogy feltűnjön egy éjszakai giroszos, valahol lennie kell itt egynek, az se baj, ha nem pitába teszi majd.

Mikor? 2008.03.28 24:00-2.00
Hol? Gödör
Kivel? Borsóval
Mennyit? 1000 Ft
Folyadék?3-4 sör, kis bor
Mennyi? 15 + 18 = 33

Gyémántkotta

Zuboly

"Nagyit látom, zsúp a hátonhuppan át a pusztaságon"

A Suhancos koncert után Zuboly volt a Gödörben. MC Busa azt mondta a hangolásnál miután még kért egy kicsit magából a kontrollba, hogy neki "gyémántkottán" sikerült a beállás.

Minden szempontból. A zenekar tagjai között egy palackban gyanús színű pálinka vándorolt már a hangolásnál, de ezen persze senki nem lepődik meg, aki volt már valaha zenei rendezvényen. Azon már bárki sokkal jobban elcsodálkozik, ha valaki, - esetünkben az együttes beatboxosa szájdobolás közben iszik méregerős pálinkát úgy, hogy közben nem esik ki a ritmusból. Ezt még Demjén Rózsi sem tudja megcsinálni. Mondjuk ő annyi hátrányból indul, hogy nem tud szájdobolni. Tudtommal.
MC Busa (mert ő volt hősünk) tud, és nagyon jól. És a fenti mondatokat kicsit sem rosszallóan írtam. Mert MC Busának bármilyen mennyiségű ital után is százszor jobban pörög a nyelve, mint egy normális abszinensnek, és az agya is rendben van, a szövegeket sem felejtette el (rögtönözni).
Nagyon szórakoztatóan nyomta mindenesetre. Persze a zenekarban nem csak ő. Rajta kívül Ágoston Béla, Benke Ágoston Félix, Hock Ernő alkotja ezt az ötletes, színes és legfőképpen mókás zenét játszó zenekart. Olyan volt, mintha rengeteget improvizáltak volna, de ezt nehéz megállapítani, mert csak egyszer láttuk őket. (Borsó szerint kétszer).

Muszáj megemlíteni Ágoston Béla hangszeres tudását (és habár nem muszáj megemlíteni, de úgyis kiderül az én hangszernévnemtudásom), mindenestre a csapat rangidőse úgy váltogatta a hangszereit, mint Andy Vajna a topmodell nőit; mint Fernando Alonso csapatait; mint VIII. Henrik a feleségeit; mint Steven Segal a színészi eszközeit. Szaxofonozott, énekelt és szerintem - dormbolt is. Hock Ernő végig jókedvűen nagybőgőzött, Benke Ágoston Félix pedig mintha Busa kisöccse lenne, és ha egyszer rájönnék, arra hogy mi az a láthatatlan, sípszerű hangot kiadó hangszere... nagyon boldog lennék.
Nagyjából a koncert feléig nagyon sokat nevettünk és nagyon élveztük is a zenét, de akkor valahogy kijött rajtunk a fáradtság, és nem nagyon bántuk, hogy vége. De ez nem az ő hibájuk. Ők összességében nagyon jó koncertet adtak, habár talán egy picit összeszedetlenek voltak.
A ruhatárból kifelé jövet a kávézó részlegen még belefutottunk Dj. Onoff partyjába. És bár nem sokat hallgattunk belőle, azért azt ennyi idő alatt is sikerült megállapítani, hogy szép sorban kevert tök gyémántkotta zenéket a táncolók legnagyobb örömére.

Mikor? 2008. március 21. 23:30- 1.30
Hol? Gödör
Kivel? Borsóval
Mennyit? 1900 Ft
Folyadék? 3 sör
Mennyire? 17 + 14 = 31

Mintha tudná merre menne

Suhancos

"Nem úgy fut az út sem, mintha tudná merre menne

Nem úgy ülök én sem, mintha alattam fotel lenne."

Backpackers' fesztivál volt Gödörben, 3 napos, ez volt az első napja, már jó rég elterveztük, hogy jövünk, merthogy lesz Suhancos, meg Zuboly. És jöttünk is, habár előző este lakásbúcsúztatón voltunk, bár a lakás nem búcsúzott és mi is csak nagyon későn a házigazdától, de pénteken azért nem volt könnyű dolgozni. Munka után pihentünk is picit, aztán nagynehezen összeszedtük magunkat és irány a Gödör.

Mikor megérkeztünk, épp a Sonar nevű formáció játszott, nem fogott meg minket, az énekes helyén álló férfi (azért fogalmazok ilyen óvatosan, mert amíg figyeltük- 5 perc - nem volt ének) nagydarab volt és a Rammstein énekesére emlékeztetett, a gitáros nagyon beleélte magát a játékába, a szintis pedig úgy táncolt, ahogyan egy szintis táncol. Olyan zenét játszottak, minta épp közeledne egy ellenséges űrhajó a föld felé, a kamera pedig a végtelen űrt mutatva rázoomolna erre a hajóra (a távolban pedig felsejlik a Föld képe).
Űrsebességel húztunk innen, nem kellett sokat várnunk szerencsére Fankadelire és a Suhancosra. Kicsit késett a nagybőgős (Győző) és miután behangolt (15 mp) el is kezdték. Borsó szerint nagyon izgultak és valóban, mikor feljöttek a színpadra, kissé meg voltak illetődve, pedig az elején nem voltunk sokan. Fankadeli mellett Szabó Balázs a formáció másik főszereplője, akiről azt írják, hogy az Üzenetrögzítő című albumra minden zenét ő játszott fel, összesen negyven hangszeren. Amit azért is könnyű elhinni, mert elsőre látszott, mennyire hiperaktív. A koncert után a pultnál egyszerre három lányt fűzött.
Békét:

A színpadon azért nem csak ketten voltak, habár érdekes elképzelni, hogyan játszott volna egyszerre negyven hangszeren Szabó Balázs. A már említett nagybőgős Győző mellett, volt egy őszbajuszú hegedűs bácsi és egy Tomi nevű boldog gitáros. Meg a technikai személyzet, amikor elszállt Fanka mikrofonja.
Nem ilyenre számítottunk. Nem ennyire érdekesre. Kicsit furcsa volt, mikor először olvastam, hogy a Suhancos meg a Zuboly egyszerre lép fel. Mivel a Suhancost inkább hip-hop csapatnak képzeltem, de most már egyértelmű a hasonlóság. Népzenei motívumok, érdekes kisérletezések. A koncertnek annyira barátságos hangulata volt, valahogy érezni lehetett, hogy a színpadon is kedves emberek vannak és, szeretik, amit csinálnak, nem unják, nem pénzért csinálják. Azt hiszem, az ilyet nevezik örömzenének. Másmiatt hívják így, de örültünk, hogy zenéltek.

Mikor?2008. március 21. 21:40-23.00
Hol? Gödör
Kivel? Borsóval
Mennyit? 1900 Ft
Folyadék? 2 sör
Mennyire? 18 + 18 = 36