Mai fejezetünk retrospektív, visszanéz kicsit a múltba, 2007-be. Bizony, Hétnap és Hajnalpír ott voltak már ez elsőn is, az első Pannónia Fesztiválon, Isaszegen, amikor még ingyenes volt. Ma sem drága (2100 Ft a bérlet), de már Várpalotán van. Hétnap és Hajnalpír hozott magával még egy embert, hárman áznak, miközben építik a sátrat, a harmadik ember Ágó. Mire felépül a sátor az eső is eláll, nem azért mert olyan sokáig építették, hanem.
Már süt a nap, amikor elfogy a laposüvegből a hozott anyag, a Nagyszínpadon már hangol a Kaukázus. Ez a harmadik nap a fesztiválon, hőseinknek az első, így van ez, minden relatív: aki későn jön, annak a hármadik az első, és annak sátorhelye se marad, gondolhatnánk, de borul az elmélet, (és az idő) mert marad, méghozzá az erdőben, a legjobb helyen.
Fröccs van hőseink kétharmadánál, a maradék meg sört (300 Ft) szorongat, Hétnap karmában a malátaital, rossz a sör karmája, a pohár karimájára tapad szája. Kezdő kartográfusként térképezik fel a terepet, még a nap is kisütöt, színpad három van, abból kettő sátor, egy meg a Nagy. Azon játszik épp a Kaukázus, pörögnek a dobok, zúznak a gitárok, mozognak az emberek. Környezettudatos zenekar egy amúgy nagyon nem környezettudatos rendezvényen egy antiglobalista szervezet a Vodafone nagyszínpadon, - manapság ezt csak így lehet csinálni, a zene jó és ez a lényeg, az üzenet megvan, és midenki kívülről tudja a szövegeket, és a Borzot is játszák, ez a legnagyobb öröme e koncerten Hétnapnak. Egy óra után levezénylik őket a színpadról, következik a Cadaveres, mondja a műsorközlő, már akinek, mondja Hajnalpír, nekik más terveik vannak, rejtvényt fejtenek és lángost esznek, még akkor is eszik, amikor a színpadon már a Hobo Blues Band zenél, a legendás felállásban, állítólag sokakat ez meghat, de hőseink még fiatalok, Hobo meg Póka Egon nekik messziről is tökéletesen jó, és közelről sem érzékenyednének el a sok szőrös arc láttán. Nem érzékenyül el a Belmondo énekese sem, mivel ők következnek a Borsodi Malátabárban, de Hobo a Nagyszínpadról mindenkit túlüvölt, így nem kezdenek, csak lenyomják a Himnusz zenéjére a Hullapelyhest és fordítva, az értő közönség legnagyobb ovációjára, mindenki próbálja ki otthon, vicces, csak figyelni kell.
Figyelni kell a visszajáróra is, meg az órára is, lassan 22:30, a sátorban a Vad Fruttik játszik, Hétnap és Hajnalpír tavaly már látta őket a Hegyalja Fesztiválon, akkor jóval kevesebben nézték őket, mint most, habár ebben az is közrejátszhatott, hogy a zenekar várpalotai. A sátorban oxigén kivételével minden volt, a padló hullámzott a közönséggel, a számokat az emberek övöltik és a hangulat mindent visz, a számok meg ezek nélkül is jók, csöppet sem bánják hát, hogy a Magashegyit elmulasztották, de nem ám, csöppet sem, fejüket a Nagyszínpad felé fordítják, már muzsikál is a 30Y, nincsen itt megállás, pörgés van, meg jellegzetes mozdulatok az énekestől, aki megjegyzi, hogy sosem volt olyan kemény a zenekar mint a hidegben csápoló, a közeli benzinkúton bakancsot szárító fesztiválközönség és valóban, de a legkeményebb a kék elefánt, aki minden koncerten az első sorokban mozog, gazdája feltartott kezében.
Hatásos nagyszínpados koncert, sok régi számmal, és lendülettel, de ez is véget ér és már következik is az Irie Maffia, amit Hajnalpír és Hétnap még sosem látott előtte, persze Ágó se, és most együtt nézik hárman. Újoncok. Ugyanott ahol néhány órája a Vad Fruttikra, most MC Busára és társaira nyomják, fergeteges a zene, és Busapista mindig plusz egy pont, egy szép kerek pont, teli torokból üvöltik, hogy „Everybody hey” ahelyett, hogy „Hands in the air”, újoncok, mondom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése