Fél kilenckor már kászálódik ki a sátorból Hétnap és Hajnalpír, Ágó még szunnyad egy kicsit, szunnyadoznak rajta a tegnapi sebek is, és neki rágóval vissza kell majd nemsokára ragasztani a karszlagját, de a két hábetűs elpörög a tojtojokig és aztán fogat is mosnak, ami nem kis szó lévén igénytelen fesztiválozókról beszélünk. Hétnap azonnali gyors sörfogyasztásba kezd, lévén 12:00 után már egy csepp alkohol sem mehet le a tokán.
- Dél után én már semmit nem iszok és akkor nyugodt szívvel vezethetek és vihetlek titeket is haza – mondja eltökélten Hajnalpírnek és Ágónak, a lakókocsiba települt kisbolt előtti sorban állva, és akkor ezt még mindhárman így is hiszik. Reggeliznek éppen amúgy egy kerti padnál a Nagyszínpad előtti téren, kiflit, medvesajtot, és isznak is, ki-ki, mit-mit, a közös bennük csak annyi, hogy a punkok mindenből tarhálnak, de ők semmiből se adnak, mert az elvek erősek és csak akkor dőlnek be, ha egy punklány tarhál sört, mert akkor az eredményes lehet. Lebontják a gardróbsátrat, lévén az már felesleges, gondolják, - rosszul. Mert végülis valaki úgydönt, hogymiértne mégegy éjszaka itt, nem kerül az semmibe, és inni is lehet. Ha pedig lehet, akkor meg kell is, és fél 3 van hirtelen, színpadon a Félóra, gyerekek gitárral, élükön egy megasztáros, állítja Ágó. Jól vagyunk, mondjuk angolul egy angol kérdésre, a Riddim Colony magyar énekesét viszi a raggae hév, ennél több jót nem látnak benne, pontjaik beszélnek helyettük csak.
Leülnek a pallóra, épp eléjük tolat egy kisbusz, kiszáll belőle az Anti Fitness Club (AFC), olyan, mintha bekapcsolták volna a tévét, van műsor, őket nézik mindhárman, ahogy cigiznek, megdizájnolt ruhájukban, a háttérzenét valami rockzenekar szolgáltatja. Aztán máshol kolbászolnak (lángosoznak), de visszatérnek belepillantani az emósok műsorába, magukfajta mégiscsak keveset lát ilyet, nem is gondolják mennyire. A programban ugyanis a Prosectura következik a AFC után, és ez utóbbi együttes nagyszámú rajongótábora már most az első sorokban tombol, feltartott középső ujjal. Páran nem érik be ennyivel, dobálni is kezdik a srácokat, akikről Hétnap sosem gondolta volna, hogy egyszer szimpatikusabbak lesznek valakiknél, de azoknál a dobáló, utálkozó punkoknál, akiket épp vezetnek ki a biztonsági őrök, azoknál mégiscsak rokonszenvesebbek. Később visszaszivárognak a punkok, de ezt már nem látják, ekkor újabb fröccsmunícióval a kezükben a HS7-et nézik a nagyszínpadon, de az valahogy olyan sótlan mint egy zabkása, olyan sima, mint egy Nadal- Federer meccs, olyan semleges mint a dativus nem a német nyelvben. Nehéz megmondani, mi a baj vele, nekik nem tetszik annyira, pedig sok jó számot ismernek tőlük, de most nem jön be, talán majd máskor.
Más korban lépett először színpadra a Pál utcai fiúk, más században, más rendszerben és még mindig itt vannak még arra mennek a villamosok is, amerre Lecsónak menni kell. Hajnalpírnak is menni kell még fröccsért, ma álmosabb a buli, de Péterfy Bori merész színpadi öltözetét azért egy másodpercre mindenki megcsodálja, ha nem is sokáig, mert a Nagyszínpadon már hangol a Quimby, ők azt tudvalevőleg sokat szoktak. Becsülettel lenyomják a koncertet, a közönség meg becsülettel meghallgatja őket, Hétnap lábaiból fogy az erő, lelkéből a kitartás, a sátorra gondol, polifómra, hálózsákra, gyapjútakaróra.
Lefekszenek aludni, pedig csak akkor kezd a Belga, Hétnap felkel a sátorban, a hasa fáj, a lelke nyűgös, a szája kiszáradt, elmegy vizet szerezni, mintha a sivatagban lenne, benyit az összes konténer ajtaján, de mindegyik zárva van, valamiért bemegy a konténerek mögé, maga sem tudja, miért, talán csak mert nem meri feladni, annyira szomjas és meglát egy kék kutat, egy szerelmespár támaszkodik rajta, Hétnap megnyomja a kút nyomóját, a pár szétrebben, a víz csobog, a Pannónia fesztivál pedig véget ér.