Puha pázsitot tapos Hétnap és Hajnalpír lába, lábnyomuk elmúltával visszahajolnak a fűszálak, mint ahogyan kirúgja magát egy felhő is, miután egy repülőgép kettészeli.
Naplementét figyel Hétnap és Hajnalpír szeme, a Lánchíd szeli át a Dunát az alkonyfény sárgájában, az emberek csak azért nem nyüzsögnek, mert nincs helyük hová nyüzsögni, mindenki mellett áll valaki, akitől nem tud arrébb menni.
Gyors, ska ütemeket értelmez Hétnap és Hajnalpír füle, nem csoda, közvetlenül a hangfalnál állnak, lábuk alatt a puha pázsit helyett immár a kemény beton, szemük előtt a Budai vár és a Lánchíd helyett immár a színpad. Ez egy olyan koncert, ahol zenekarnak jut a szebb látvány, a közönség háttal a szépnek, arccal a PASO-nak.
Hétnap és Hajnalpír bőre lágy szellőt érez, finoman simogatja kissé megpirult karjukat, miközben a színpadon a dobos Lipi Brown kap tortát, minitüzijáték fokozza a látványt és az ünnepet. Nemsokkal arrébb igazi, feldíszítik az eget, végre minden ottlévő felemeli a fejét, és nézi a pillanat azonnalmúló szépségét. Hatalmas tepsikben sütött hagymáshús és saslik szagát szimatolja az orruk, szertehordja a szél a levegőben, felkapja a Lánchídon, a fabüfében, aztán szétszórja az embereknek a forgatagban, mint egy igazi gerillamarketinges.. Ing feszül Tony Ass testére, amint fújja a számukra kedves traktusokat, Hétnapnak is kedves, Hajnalpírnak is kedves, testük fáradt, picit fáznak, lábuk immár a Napfény utcát koptatja, mennek haza, és bár nem játszotta a PASO, Hétnap szája egy Lou Reed számot dúdol.
Hol? Budapest, Lánchíd
Mikor? 2009.06.11.
Mennyi? ingyenes
Mennyit? semennyit
Mennyire? nagyon
