2008. július 10., csütörtök

Hegyalja fesztivál 1. rész

Egy tucat ezresért cserébe kapunk két rózsaszín karszalagot és még csak meg se motoznak minket rendesen, csak kicsit. Bejutva a színpadokhoz az elsõ ember, akit megpillantok az az egykori szomszédsrác, aki mára elkallódott kamaszból kilátástalan alhoholistává nõtt fel, legalábbis ezt pletykálta az õ anyja a minap az enyémnek. Mellette egy haverja. Tibi. Elõtte egy sör. Borsodi. Körötte egy fesztivál. Hegyalja.

De nem csak a szomszédsrác változott meg, változik minden, hogy messzire ne menjek: én. A szomszédsrác egykori szomszédsrácaként fesztiválon úgy vettem részt, hogy koncertet csak teljesen véletlenül láttam. Szinte nem is. Valami kapitális váéletlen folytán néha. Na, de csak azért példálózom magammal, hogy legyen ellenpont. Én, mint magam ellenpontja. Példálózok. Hogy legyen mihez mérni. Hogy most húsz. Egy híján huszonegy. Nyolcvan híján száz. Koncert. Ami elõtt elhaladtunk, megálltunk, belenéztünk, fikáztunk, tapsoltunk, nevettünk, dúdoltunk, csókolóztunk, ittunk, ültünk, lábra lépést elszenvedtünk. Itt egy huszas. Koncertmaraton.

Bemelegítésnek a Honey Bee jön velünk szembe, nem szó szerint persze. A kezdetekkor érdeklõdõ az ember, belenéz mindenbe. Mint ők a vakuba. Lefényképezem õket, hogy majd emlékezzek rájuk, ha írni kell, és így dereng valami, de nem sok. Így semmi rosszat nem tudok írni róluk legalább. Mentségemre szóljon, hogy gyorsan tovább is vánszorgunk, veszünk egy doboz Borsodit és szinte hitetlenkedve nézem, hogy 340 Ft (!) áll a blokkon (!!). Olcsó. És ez biztos leblokkolta a Honey Bee-t az agyamban. (Különben is nehéz egy fesztiválról idõrendben írni, mert a sok impulzus annyira szétszabdalja élményeket, mint iratmegsemmisítõ az A/4-est). Végigjárjuk a terepet és a nagyszínpadon is szól már a zene, hát arra megyünk, és mivel még nem a Depresszió muzsikál, kicsit ott is maradunk. A Road nevû csapat áll a (nagy)színpadon, és meglepetésemre eléggé jó zenét nyomnak. Olyan Beatrice- Tankcsapda keverék, motoros, dallamos, egyszerû rock. A gitárosnak ördöghaja van, de Borinak hiába magyarázom, ő rájuk egyáltalán nem emlékszik.
Ellentétben a hennarajzolóra, aki Borsó kézfejére rajzolt, rá emlékszünk, bár ő nem énekelt de nagy piros pötty volt a homlokán. Kész is. Ötszáz. Fél óra száradás, víz ne érje. Varga Zsuzsa nem árt neki. Nézzük. Elketronikus, beleélős, lazulós zene. Nagyon rossz szabású nagyon trendi piros farmerban, huzentrógerban, sok copffal énekel. A basszusgitáros egy törékeny lány, meglepő az ilyen. Nem túl sokan hallgatjuk és nem annyira sokáig, lassan vége, játszhat még egy utolsó dalt, a Honey Beet simán lezavarták ilyenkor már a színpadról. Elbattyogunk megnézzük a Junkies énekesének zenekarát, a Stereomilket a sátorban. Kábé egy számot látunk, de az pont a kedvencem (Csillagtelep) amit Bérczesi Robi írt, de nem tette rá egyik Hiperkarma lemezre sem, de kétségtelenül minden hangjában Hiperkarma (Blabla) szám. “Ugye titokban még mindig ő a legszebb”. – énekli el ebben a számban Szekeres vagy tízszer és valamiért jó ez a sor nagyon.
Ezt dúdolgatom magamban, amikor kisétálunk a sátorból a Borsodi Malátabárhoz érünk, Borsó behúz, hogy ebbe muszáj belenézni, Dorina. Kevesen vannak itt is, talánha huszan (kidobókkal, pultosokkal, velünk), és bizony a megasztáros is érzi, hogy ez valahogy nincs rendben ez a produkció. Legalábbis érezni a kínt. Vagy csak mi éreztük, fene tudja, megyünk innen is, belekukkantunk A kutya vacsorájába meg a Supernembe is. Az előbbiról inkább nem írok, nem akarok negatív lenni állandóan. A Supernemről meg elég annyi, hogy mint a magyar- kaliforniai punk legismertebb képviselője, nagyon pörgős, dallamos, egyszerű zenét csinálnak, elég sokan is voltak bent a sátorban, akik kívülről üvöltötték a számokat, többnyire a fiatalabb korosztály. Utánuk következett a Junkies, akiknek a színpadra lépésével kapcsolatban három dolog fogalmazódik meg bennünk, az egyik maga Riki Church (megfogalmazódás 1), de ennek kifejtésébe inkább nem megyek bele. Sokkal érdekesebb, hogy a Jim Beam színpad mai 3 fellépője közül a Szekeres András a Stereomilk együttes énekese is a Junkies mellett, a Barbaró Attila meg a Zorall és a Junkies gitárosa is egyben (megfogalmazódás 2). Egyszerű az élete a fesztiválszervezőnek, akik biztosra mennek mint lángossütő a strandon, semmi újdonság, semmi frissesség, pedig jó illata van a hamburgernek is a szomszédban. Nem rossz a lángos, csak unalmas, ha csak az van. A Junkies meg a Zorall már tavaly meg tavalyelőtt is beváltak. Kezd kissé monotonná válni majdnem minden fesztivál, kevés a friss zene. Azt akarom ezzel végre kimondani, hogy kicsit ciki már a Junkies, na (megfogalmazódás 3). És Riki Church is (1). Na.
De ezt már a második sör után jegyzem meg, amikor már ilyen okos vagyok. Nézzük épp a Vad Fruttikat teljesen más kategória, komoly rajongóhaduk van már, sokan nézik őket, egy fun sárga zsigulis pólóban támasztja a kordont. Az énekes nem támaszt semmit, rengeteg energiája van, azt alátámasztom, de ez látszik, meg látszik az inge is a gitárosnak, mert kurva jó átlátszó gitárja van, nem láttam még ilyet soha.
De nem ez az egyetlen, nem láttam még, a SKAfunderz zenekart sem nézem még élőben, pedig női fúvósszekcióval jöttek, meg vidám zenével, nagyon jó bemelegítő banda a PASO-ra, bejönnek. Kissé elkalandozó, egyszerű szövegtémák, könnyed, táncolós hangzás; igazi fesztiválzene, közben még henna is nyugodtan szárad, nem éri víz és meg lehet közben kívánni apattogatott kukoricát is, csak az a kérdés, van-e a helyszínen popcornárus, igen, van, Borsó odavezet.

Hegyalja fesztivál 2. rész

Egy pár százasért cserébe kapunk egy liter popcornt és még csak vissza se adnak belőle rendesen, csak kicsit. Beljebb menve a nagyszínpadhoz az első ember akit meglátunk hason fekszik a porban, az egyetlen fesztiválon, ahol nem nyírtak füvet (legalábbis ezt olvastam). Mellette egy haverja. Ül. Előttem egy sör. Borsodi. Mellettem Borsó. Hegyalja fesztivál, második rész.


Quimby koncert, még világos van, még elég meleg is, gyorsan jöttünk az elejére, később máshová akarunk, nemrég láttuk őket úgyis egy másik fesztiválon. A műsor úgyis nagyban hasonló. Líviusz átöltözött a Kutya vacsorája óta. Fogy a popcorn.
Szépen besötétedett az egyetlen fesztiválon, ahol még a füvet se vágták le. Nem is teljesen erről szól ez a dolog, habár kicsit tényleg puritánabb, szegényesebbnek tűnik, mint a többi, azért van benne valami, ami megfog, talán, hogy átlátható, talán, mert Tokaj jó hely, közben a színpadon már a PASO, nincs idő ezen merengeni. Luki helyén egy pufi szemüveges tag fújja a szaxofont, és ez fáj, mert mi szeretjük Lukit. Nincs ott Barna Gyuri sem, talán ő már nem fért be a buszba. Tony Ass meg megvált a jól megszokott fürtjeitől, de azért őt jellegzetes mozgásáról azonnal megismerjük. Nagyon régen láttuk már őket, kábé egy éve, azóta szépen megváltoztatták a műsort, sok számunkra ismeretlen dalt is felvvettek a repertoárba. A végén – talán mert ők is kifutottak az időből – megkérdezték, hogy a Gagarint vagy a Ponyvaregény egyik betétdalát játsszák-e el, mire a közönség egyöntetűen bőgte, hogy gagariiiiiin, Borsó legnagyobb bánatára.


Nem volt ott Barna Gyuri, de azért volt egy Barna, Pély. Épp az utolsó számát láttuk a Unitednek, azt énekelte a malátabárban, hogy koktél jéghideg, szívószál minek. Gondolom a törtjég miatt kell szívószál, mert még megsebzi a nyelőcsövet. Haha. Mindenesetre megéheztem, gyros (690 Ft), jöhet, igazi magyargirosz, az az íz szószban, ahogy szeretem. Jóllakottan állunk meg hátul Belgát nézni, elöl nagyon sokan vannak. Szerintem itt vagyunk a legtöbben ma, még a Quimbyn is szellősebben álltak (ültek, feküdtek) az emberek. Mindenkit megtapsolunk, főleg Tituszt, a szkreccselést, a világ keletkezését és annak pusztulását, talán a vegzálását is, de ezt mi már nem, csak a többiek, mi már Barabás Lőrinc Eklekric-et nézzük a sátorban régóta, az utolsó 3-4 számot csípjük el. Találgatjuk melyikük lehet Barabás Lőrinc, nem találom el. A trombitás. Az énekes lány az ingét a fejére húzza kapucninak, elől megköti a melleinél, viccesen néz ki.


Ganxta Zolee és a Kartellre eredetileg nevetni mentünk, csoda, hogy létezik még ez formáció, de hogy ennyire fogunk nevetni, azt nem gondoltuk. Azért ez a műfaj kissé komikus ilyen korban, O.J Sámson kifejezetten konszolidált őszes haja, meg szemüvege mögül üvölti, hogy isten hozott haver nálunk, ez a való világ, pénz drogok, fegyverek na meg az Irígy Hónaljmirigyre sétálunk át inkább nevetve. Tavaly nagyon jó volt, meg is lepődtünk, Idén is, de nem ugyanazért, hanem azért mert ugyanaz volt, mint tavaly. Ugyanazok a bejátszások, ugyanazok az átkötések. Megpocakosodott nevettetők, az is baj, ha azért ilyen a produkció, mert unják, az is baj, ha azért ilyen, mert nem unják, nekik tetszik. Arra jó, hogy megint megéhezzek és egyek egy hotdogot (400Ft), amerikait, kopasz kutyát vagy mit. Közben megnéztük a Mystery Gang nevű rockabily csapatot, aztán már nem maradt más hátra, mint a Ladánybene 27, aminek végignéztük a jó hosszú beállását, meg meghallgattuk egy-két számát, de már csak azt vártuk, hogy a másik mondja, hogy induljunk haza, mentünk is Ubulhoz, aztán Borsó hazavezetett.

Másnap így raktuk őket sorrendbe:

1. Quimby 20.30-22.00
2. Belga 22.30-23.40
3. SKAfunderz 19.40-20.30
4. Vad Fruttik 18.30-19.10
5. Barabás Lőrinc Eklektric 22.30-00.00
6. Ladánybene 27 00.10-01.30
7. Irigy Hónaljmirigy 22.30-00.10
8. Supernem 18.15-19.05
9. Zorall 20.50-22.20
10. Ganxsta Zolee És A Kartell 22.40-00.00
11. Stereomilk 17.05-17.55
12. Varga Zsuzsa 17.30-18.10
13. Mystery Gang 23.00-00.30
14. A Kutya Vacsorája 18.30-19.30
15. Road 16.20-17.00
16. Junkies 19.30-20.30
17. United 20.30-22.00
18. Honey Bee 16.30-17.10
19. Dorina 18.00-19.00

Hol? Tokaj
Miko? 2008. 07. 10. csütörtök
Mennyi? 6000 Ft
Mennyit? 4 Borsodit


PASO: 17,5 + 19 = 36,5, 20.50-22.10